ÍZLÉS
ÍZLÉS, IZLÉS, (íz-l-és, az ízlik igétől) fn. tt. ízlés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A nyelvidegek tulajdonsága, melynél fogva az ételek, italok izét megérzik. A szakácsnak jó izléssel kell birnia. Fínom izlés. Nincs ízlése. 2) Átv. ért. szép iránti érzemény, és azzal öszvekapcsolt tetszés. Művelni az ízlést. Szorosb ért. lelki tehetség és képesség, melynél fogva valaki könnyen észreveszi és érzi, mi légyen szép és mi rút. Jó, müvelt, fínom, tiszta izléssel birni. A jó izlés ellen hibázni, véteni. Ez rosz ízlésre mutat. 3) Gondolkodás és cselekvés módja, mely a szép érzésén alapszik. A görögök ízlését követni. Középkor izlése a müvészetekben. A festészetet az olasz vagy hollandi izlés szerént gyakorolni.
