JÁMBOR
JÁMBOR, (jó-am-b-or) mn. tt. jámbor-t, tb. ~ok. Köz vélekedés szerént am. jó ember. De ha ezen elemzéssel az ily kifejezéseket: jámbor ember (jó ember ember), jámbor asszony (jó ember asszony), jámbor csikó (jó ember csikó) öszvehasonlítjuk, észtanilag szabatosoknak nem találjuk; azért a nyelvhasonlat ösvényén más elemzést ajánlunk. A jámbor szó gyöke jó, melyből am képzővel lett jó-am, összevonva jám, ebből ismét or képzővel (mely gyakran kedélyi, s lelki tulajdonságot jelentő mellékneveket képez, mint: bátor, bitor, komor, botor) lett jám-or, s az m után rokon b ajkbetűt vetve jám-b-or. Így alakult a gémberedik ige törzsöke: gémber, melynek elvont gyökeleme a kerekdedre hajlót, gömbölyüt, görbét jelentő gö v. gě, ebből em képzővel lett gě-em, gém, azaz görbe nyaku gázló madárfaj, innen gém-ěr, gém-b-er, azaz hideg miatt meggörbedő valami, pl. gémber ujjak. Hasonló alakulásu szók: dom, dom-or, dom-b-or, csom, csom-or, csom-b-or; és sok oly végzetüek, mint: om, om-oly, om-b-oly, gom, gom-oly, gom-b-oly, göm, göm-öly, göm-b-öly stb. Jelentése: 1) Gyöngéd erkölcsi érzelmekkel biró, kiben a természeti jó indulat vallásos ahítattal párosul. Jámbor ember, asszony, ifjú leány. Jámbor papok. Jámbor keresztények. Régi jámbor atyák, hivek. Jámbor asszonyságát hányja veti. (Pázmán). Tánczos leányból ritkán válik jámbor asszony. (Km.). Jámbor feleséget csak az Isten adhat. (Km.). A jámbor ifjuból szokott a jó vén ember válni. (Km.). A példás lator is szereti a jámbor nevet. (Km.).
„Domb alatt, hol forrás csergedez,
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyilt, födetlen ég mosolyg le rája.“
Egy jámbornak áll kis kápolnája,
Nyilt, födetlen ég mosolyg le rája.“
| Salamon. (Vörösmartytól). |
2) Különösen am. szelíd, csendes természetű, ki senkit nem bánt. Igen jámbor ember, még a légynek sem vét. Ez értelemben köznépi nyelven az oktalan állatokról is mondják. Ez a csikó v. ló igen jámbor, azaz nem szilaj, nem rágós. 3) Néha am. együgyű, bárgyu, ki magát meghúzza. Oh te szegény jámbor.
