JÓTÉKONY
JÓTÉKONY, (jó-tékony) ösz. mn. tt. jótékony-t v. ~at, tb. ~ak. A ték itt nem egyéb, mint az elavult főnév tevék összevonva, s jótékony am. jótevékeny, mint: kártékony, kártevékeny. 1) Mondjuk emberről, ki másokkal jót szeret tenni, ki különös hajlammal bír a jótétemények gyakorlására. Jótékony emberbarát. Jótékony adakozó. 2) Szélesb ért. mondjuk lelketlen tárgyakról is, melyek az emberi nemre akár anyagilag, akár szellemileg jó befolyással vannak. Jótékony álom, szórakozás. Jótékony intézetek, alapítványok.
