KALANDOZ
KALANDOZ, (kal-am-d-oz) önh. m. kalandoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Kalandokat keresve járkál, bolyong, helyről helyre utazik, mint a középkori lovagok és szerencsevadászok tettek. Bekalandozni több országot. Kalandoz a kopó, ha nem marad nyomon; kalandoz a vizsla, ha messze távozik. (Bérczy Károly). V. ö. KALÉZOL.
