KAPITÁNY
KAPITÁNY, fn. tt. kapitány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Egy a középkori latin capitaneus szóval (‘caput’ névtől). Eléjön a törökben is: kapudan. Francziául: capitaine, olaszul: capitáno. Régen jelentett hadseregnek főnökét, várparancsnokot. Hunyady János minden hadak főkapitányaul neveztetett. Az újabb ezeredi szerkezetben a hadnagyok fölőtt és őrnagyok alatt álló feltiszt. Első másod kapitány. Lovas, gyalog kapitány. Százados kapitány. Tisztán magyarosan csak százados-nak neveztetik. Vitéz kapitány uram. Cs. k. kapitány. A városok vagy területi hatóságok szerkezetében hatósági személy, ki különösen a községi fegyelem, rend, közbiztonság fentartásával, s a kihágok fenyítésével foglalkodik. Bada-Pest városainak kapitánya. Jászkúnok kapitánya.
