KIVILÁGÍTÁS
KIVILÁGÍTÁS v. ~VILÁGITÁS, (ki-világítás) ösz. fn. 1) Állapot, midőn valamely fényes test kilátszik, kitünik, kiviláglik. A napnak kivilágitása a felhők közől. A tűznek kivilágitása az erdőből. 2) Cselekvés, melynél fogva valamit világossá teszünk. Szobák, teremek, utczák kivilágitása. Innepély alkalmával az egész városnak kivilágitása. V. ö. KIVILÁGÍT.
