KÖLES
KÖLES, (köl-es, azaz kelős? l. alább); fn. tt. köles-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A muharok neme alá tartozó növényfaj; bugája pongyola, lekonyult; csészepolyvája eres, szálkavégü; levélhüvelyei szőrösek. Van kopasz levélhüvelyü is; növénytani néven: kölesmuhar. (Panicum miliaceum). Ha a kölesnek azon sajátságos tulajdonságát veszszük, melynél fogva magvai igen sikamlók, s megéréskor hamar kiperegnek; valószinü, hogy nevét a menést, mozgást jelentő köl (kel) gyöktől vette, mely szerént köles eredetileg igéből alakult melléknév volna: kölös, mint takaros, piritos, költes. Vagy talán bőventermő (kelő, kelős) tulajdonságától neveztetett így; honnét e közmondat: fizet mint a köles. Ezek szerént vagy annyit tenne, mint kel-es vagyis kelő, azaz sikamló magu vagy szemü, vagy pedig a másik fogalom szerént bujánkelő, bőtermő (növény). A német Hirse is közel áll a Hirsch szóhoz, mely gyorsan futó állatot jelent, s melyet némely német nyelvészek a latin currere szótól származtatnak; így a latin milium rokonnak látszik azon szókkal, melyek a meo igéből származnak. Vagy talán végre szemeinek gömbölyű alakjától vette nevét? E tekintetben azon osztálybeli szókhoz volna sorozandó, melyekben a kö köl kerekdedet, gömbölyüt jelent. A nép nyelvén van kanári köles am. kanári polyvacsukk (phalaris canariensis), borköles am. bormuhar (panieum germanicum; melynek füzérgerincze borzas, tehát eredetileg borzköles), olasz v. rókafarka köles am. olasz muhar (panicum italicum).
