KOLOKÁN
KOLOKÁN v. KOLOKÁNY, fn. tt. kolokán-t, tb. ~ok. A kétlakiak, tizenkét hímesek közől való vizi növény, melynek legnevezetesebb faja az ímergyökér, ímerkolokán (Stratiotes aloides) virágzás előtt a víz fenekén ül; virágzani a víz szinére feljő; virágzás után ismét fenékre száll. Erdélyben Kassai J. szerént: vizi articsóka a neve, s ,koloka‘ v. ,kolokány‘ szó a Pliniusnál eléforduló colocasia (egyiptomi vízi bab) szótól eredett volna. Néhutt: karakány, s a mennyiben Gönczy Pál szerént levele kardalakú, háromélü, tüskefogakkal fürészelt, akkor ,karcz‘ törzstől is származtathatnók.
