KORA
KORA, (kor-a) mn. mely csak néhány ragot vesz fel, ú. m. hasonlítót: korább, legkorább, korábban, legkorábban; és határozóképzőt: korán, koránt. 1) Jelenti az időben azt, ami bizonyos időnek szokott járását megelőzni, ami előbb történik mint vártuk vagy rendesen történni szokott. Kora tavasz, kora nyár, kora ősz, kora tél. Kora vénség. Kora gondoskodás. Kora ebéd, vacsora.
„Te is úgy maradál napod kora szüntén,
Hervadva szerelmed hamari eltüntén.”
Hervadva szerelmed hamari eltüntén.”
| Arany János |
„Kora váltát szülejétől,
Váltát édes kedvesétől,
Itten sínyli egy vitéz.”
Váltát édes kedvesétől,
Itten sínyli egy vitéz.”
| Kisfaludy K. |
Ellentéte: késő. 2) Néha jelenti bizonyos időnek elejét, kezdetét. Kora hajnalban felkelni. Kora tavaszszal utnak indulni. Kora ifjuságban meghalni.
„Élte kies tavaszán kora sírt hány ifju talála!”
| Kisfaludy K. |
Ezen jelentések is általán az idő bizonyos mértékére vonatkoznak. Ellenben 3) a következő öszvetételekben: mekkora, akkora, ekkora, jókora a térnek mértékét jelentik, vagyis alapfogalom bennök a térbeli nagyság, mennyiség. Ez értelemben rokon a nagyot, magasat jelentő gór, góré, hóri szókkal, tehát mekkora (mely kora) am. mely góra, (mely nagy v. magas); akkora (azkora) am. az góra, (oly nagy); jókora, am. jó góra (jó nagy). V. ö. GÓR, HÓRI.
