LÁBAS, (1)
LÁBAS, (1), (láb-as) mn. tt. lábas-t v. ~at, tb. ~ak. Aminek lábai vannak, akár tulajdon, akár átvitt értelemben. Lábas marha, jószág, azaz barmok. Lábas sótartó, mely lábakon áll. Lábas ól. Lábas vetés, mely még lábán áll, azaz nincs learatva vagy lekaszálva. Lábas edény.
„De még ám a konyhában,
Több kell mint a szobában,
…
Lyukas kalán, lyukatlan,
Lábas edény, lábatlan.”
Több kell mint a szobában,
…
Lyukas kalán, lyukatlan,
Lábas edény, lábatlan.”
| Népvers a házasságról. (Erdélyi J. gyüjt.). |
