LÁDA, (1)
LÁDA, (1), fn. tt. ládát, kicsiny, ládácska v. ládika. Különféle alaku szekrény, melynek szélessége és hosszasága rendesen nagyobb, mint magassága, a födele egyszersmind ajtó gyanánt szolgál. Fenyüdeszkából csinált, festett tulipános láda. Bőr láda. Vas láda. Pénzes, kincses láda. Holmi árukat ládákba rakni, és elszállítani. Czéh ládája. Vásározó mesteremberek ládáji. Menyasszonyi láda. Kossi láda. Hasonló hozzá a német Lade. Ha tekintetbe veszszük, hogy a német Kasten és latin arca nemcsak szekrényt, hanem bizonyos alaku hajót is jelentenek, és a szerb nyelvben latya am. hajó, melyhez ismét rokon a magyar ladik; valószinü, hogy a láda eredetileg a magyarnál is hajó neműt jelentett, utóbb némi hasonlatnál fogva átvitetett oly szekrény elnevezésére, melynek jobbára az a rendeltetése, hogy holmit ide-oda hordjanak, szállitsanak benne, mint hajón tenni szokás, vagy melynek olyatén alakja van (fedelét elgondolva) mint a ladikféle hajónak. V. ö. LADÁZ, LADIK. A szanszkritban lud am. rejt, takar.
