LÁNNA
LÁNNA, fn. tt. lánnát. Igen vékonyra lapított ércz, tisztább magyarosan: lemez. Arany, ezüst, réz lánna. Ámbár a latin lamina, és közvetlenül a német Lahn után képezettnek látszik: de mindezen szók ős rokonságban állanak több magyar szóval, melyekben a la tiszta gyök vagy gyökelem különféle módositó ragokkal egyesülve valami ki- vagy szétnyílót, szélesedőt jelent; ilyenek; lap, lapu, lapát, lapoczka, lapos, laska, s a felhangu lep, lepedő, lepény stb.
