LÁTSZIK
LÁTSZIK, (lá-t-sz-ik) k. m. látsz-ott, htn. ~ani. 1) A nézőre nézve oly helyzetben van, hogy a szemek azt valóban látják. Látszik a felkelő, a felhők közől kibuvó nap, hold. Tiszta éjjel látszanak a csillagok. A tornyok, hegyek messze ellátszanak. Kilátszik a szeg a zsákból. (Km.). 2) Kitünik, észrevehető állapotban van. Látszik rajta, hogy beteg volt, hogy haragos, hogy jó kedve van. Kilátszik az, ki a derék ember. Nem látszik rajta, hogy oly kemény ember. Halál jelei látszanak rajta. 3) Mondjuk oly dolgokról, melyeket világosan nem tudunk, hanem csak úgy gyanítva, hozzávetőleg. Nekem úgy látszik, mi rosz uton járunk. Nincs az úgy, csak látszik. Úgy látszik, mintha ott messze valami égne. Jónak, szépnek, helyesnek látszik. Ez értelemben fölcserélhető a tetszik igével. V. ö. TETSZIK és RÉMLIK.
