LÉCZ
LÉCZ, fn. tt. lécz-ět, harm. szr. ~e. Épületfa, azaz laposra hasított, mintegy három-négy hüvelyknyi szélességü, s fele vastagságu rúd, melyet az ollófákra szegeznek, hogy a sindelyt, cserepet, nádat stb. rája tegyék, illetőleg fűzzék, kössék, szegezzék. Használtatik egyéb czélokra is, pl. keritésekre, rácsos ketreczekre, s földmérésekre is. Innen az egy, két stb. lécz föld nevezet. Eredetileg hasonló hozzá a vastaghangu, s egy jelentésü német Latte, olasz, lengyel latta, angol lath, finn laita, svéd laekte stb. Magyar elemzésére nézve l. LÉSZA.
