LECZKÉZ
LECZKÉZ, (leczke-ez) áth. m. leczkéz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~z. Valakit oly módon oktat, és fedd, mint a szigorú tanár szokta figyelmetlen, vagy csintalan növendékeit. Lágyabb ért. valakinek bizonyos tanból elemi ismereteket fejteget, kivált olyannak, ki tudományos dolgokról beszél és ír, anélkül, hogy alapos ismeretekkel birna.
