LÉSZA, (1)
LÉSZA, (1), (le-esz-a) fn tt. lészát. E szó az ország különféle vidékén különböző jelentésekkel bir ugyan egyes tárgyakra alkalmazva: de azon alapfogalomban mind megegyeznek, hogy lésza bizonyos növények ágaiból vagy száraiból csinált oly szövedék v. fonadék, melynek területe lapos, és majd lefektetve, majd felállítva, majd kerekre hajtva használtatik. Különösen 1) Vesszőből vagy nádból, kákából, szalmából font, vagy öszvekötözött sövény, kerítés. Ily értelemben divatozik a palóczoknál. 2) Fönnemlített fonadéku lapos eszköz, melyet néhutt halfogó rekeszül állítnak fel az erekben, vagy kerekdeddé alakitván tapogatóul használnak. 3) Kemenes alján vesszőből vagy kákából kötött ágyféle lapos, és lábakon álló készület. 4) Szőnyegalaku fonadék szinte vesszőből, vagy kákából, vagy nádból, melyen gyümölcsöt szárítanak, aszalnak. 5) Rekeszszé alakított ilyféle vesszőfonadék, melyben turót, kolbászt, s több ilyest tartanak. Göcseji tájszó. Mátyusföldén: rács. 6) A székelyeknél vékony vesszőből font szekérkas, és a majorházaknál a juhok akla körül tovább vihető kerítés v. kertelet. Lészás kert pedig ugyanott, felül (vesszőből) befonott s födött kerítés. Minthogy a lészának egyik főrendeltetése a kerítés, ez pedig némely erdős vidékeken karókból, hasogatott fákból állíttatik öszve, innen Molnár A. szerént anynyit is tesz, mint karózat, karópalánk; innen vette hihetőleg Szabó Dávid is a ,hosszú rúd’ ,pózna’ értelmezést. A nép ajkán divatozó föntebbi valamenynyi jelentéseket öszvevéve kitünik, hogy a lésza valami lapos, vékonyabb ágakból készült fonadékot jelent, tehát alapfogalom benne a laposság. Legközelebbi rokona lécz, mely nem egyéb mint lapos póznaféle keskeny fa, mely szögletekre van hasítva. Mindkettő gyöke az alacsont, lentet vagy laposat jelentő le, melyből esz képzővel lett le-esz (am. lapos eszköz) öszvehúzva lész, és innen lésza, rokon ecz képzővel pedig le-ecz, lécz, hol az esz és ecz am. es tulajdonságot, vagy ha tetszik, esz eszközt jelentő képző, tehát lécz és lész am. lapos valami, lapos szer vagy eszköz. Ezen le gyök rejlik a lencse, lepcses, lepény, lengyel laposat jelentő szókban, valamint mélyhangulag ezekben: lasnak, laska. A lész törzsökhöz úgy járult az a, s lett lésza, mint rapos lett raposa, dézs lett dézsa, talán tézsa, a té vagy tej gyöktől, mint sajtár a sajttól, gombócz gombócza stb. Ugyan a lész törzsből lett a kicsinyező lészka. Hogy pedig a fel hangu le gyökhöz alhangu a járult, ez onnan van, mert öszvehúzás által é lett belőle, erről pedig tudjuk, hogy alhangzókkal is egyesül, mint: tréfa, séta, béka, tézsla, czéda, léha, véka stb. A herczegovinai illír nyelvben ljesza szintén cserény sövényt jelent; de épen azért, mivel a többi illíreknél nem divatos, okszerüleg gyaníthatni, hogy hajdani összeköttetésöknél fogva a magyarokkal tőlünk fogadták el. Adelung a német Latte szóról oly véleménynyel van, hogy szinte lapos tulajdonságától kapta nevét, s hasonló a platt-hoz.
