~MA
~MA, vékonyhangon: me, névképző, pl. buzma, duz-ma, szak-ma, szusz-ma, tuty-ma, haj-ma, fity-ma, kari-ma, tuk-ma, tor-ma, kucs-ma, koz-ma, pisz-ma, el-me, is-me, bösz-me, esz-me. Ebből származott további alakulással a ~mány ~mény képző. Elemzését illetőleg l. Előbeszéd 140, 141, 143. l. Egyébiránt a tatár-török nyelvben igen termékeny igenév-képző, s általán azt tartják róla a nyelvészek, hogy a határtalan módból a végső k elhagyásával származik, pl. bil-mek, tud-ni, bil-me tudomány és tudomás (tudoma); kïl-mak cselekedni, kïl-ma, cselekvény; dik-mek ültetni dik-me ültetmény v. ültetvény, jon-mak metszeni, jon-ma metszvény stb. Sőt maga a határtalan mód is (mak, mek) használtatik igenevül a cselekvés kifejezésére; azonban megjegyzendő, hogy irásban a ma, me végén, néma h áll.
