MAJOM
MAJOM, (maj-om, törökül: majmun, Vámbéry szerént majun is) fn. tt. maj-mot, harm. szr. majm-a. Négylábu, vagy mint némely természetleírók mondják, négykezü emlős állat, melynek hatvannál több faja van. A majom testalkotásra nézve minden egyéb állatok között leginkább hasonlít az emberhez. Legnagyobb faja az orang utáng, azaz vad ember (malaji nyelven orang am. ember és utan am. vadon) mely Borneo szigetén lakik, a rendkivüli ereje és ügyessége miatt nehéz megfogni. A majmok némely fajai farkatlanok, némelyek farkasak. A majomnak is szép a maga fia. Szereti, mint majom a fiát, (Km.).
A majom latinul Simia, valószinüleg a simus (lapított, sima) szótól, minthogy feltünő tulajdonsága a lapított, sima orr („dicuntur autem simiae a naribus simis hoc est depressis.“ Fabri Thesaurus); de lehet a ,similis’ ,simulo’ szókkal azonegy gyökü is. Németül: Affe, mely rokon gyökünek látszik a mást, ismétlést és utánzást jelentő aber és after szókkal, mintha a német utánzó tulajdonságáról nevezte volna el, mely ez állatban igen jellemzetes; vagy talán fogalmi viszonyban áll a szájtátást jelentő gaffen (régi felső német chapfen) igével, mert a majom igen szereti száját vonogatni és nyitogatni. Úgy látszik, a magyar ezen tulajdonságot vette tekintetbe a majom elnevezésénél, mert gyöke egy a rágicsálást, szájmozgatást jelentő majzol és máhol igék mah gyökével, minél fogva majom annyi volna, mint mahó (máskép mohó), mahov, mahom, majom, azaz maholó, majzoló állat. E tulajdonságra nézve rokon hozzá mókus (= mohós) melynek hasonlóan mindig jár a szája, mintha mohón rágicsálna. A ma v. mah gyök mint szájtátást jelentő, a magyar mamlasz, mámmog, mámmám, mohó stb. szókon kivül megvan a latin mando, manduco, az olasz mangiare, a német Maul, Schmausz stb. szókban. A Maulaffe egyenesen ezen állatnak szájnyitogató szokására mutat. A magyar is mondja Úgy néz, mint a majom. Példabeszédben, aki másokat minden ész nélkül, mintegy gépileg szokott utánozni, majomnak nevezik, minthogy a majom minden állatok között az utánzásra leghajlandóbb.
