MAKK, (1)
MAKK, (1), fn. tt. makk-ot, harm. szr. ~ja. Köznyelven a tölgy és bükknemü fák hosszukás gömbölyű, s kemény héju vagy kérgü gyümölcse, mely kivált a sertéseknek kedves eledelök. A sertéseket makkra hajtani, makkon hizlalni. Egészséges, mint a a makk. A magas tölgyfa is csak kis makk volt valaha. (Km.). Éhes disznó makkal álmodik. (Km.). A növénytanban a latin ,nux’ értelemben minden olyan termés, melyet kivülről különféle vastagságu kéreg borít, s belül van a gyümölcs bele és széke; ilyen termése van a mogyoró- s diófának is. Átv. ért. a férfi nemzőveszszőnek a makkhoz némileg hasonló gombja. Kártyalapokon makkot ábrázoló festmény, valamint az ily ábrázolattal jegyzett lap. Tökre tököt, makkra makkot. Makknak nevezik a hámistráng valamint általán akármily kötél végén levő hurokforma csomót is. E szó eredetileg nem egyéb, mint a mag mog, magy mogy szók módosulata. Az egy tagu szók végén a g és k hangokat szereti a magyar kettőztetni, mint az agg, lógg, csügg, függ, bükk, czikk szókban. A német Eiche a gömbölyűt jelentő Ei-val látszik eredeti rokonságban lenni. Ily fogalmi és hangrokonság van a latin glans glandula, és globus, glomero stb. szókban.
