MEGINDÓLTATIK
MEGINDÓLTATIK v. ~INDÚLTATIK, (meg-indóltatik) ösz. külsz. Régies, e helyett: megindíttatik. „Hegyek fundamentomokból megindúltatnak.“ (Bécsi cod.). „És a mennyei jószágok megindoltatnak.“ (Tatrosi cod.).
MEGINDÚL, (meg-indúl) ösz. önh. A menést vagy mozgást megkezdi. Az utasok korán reggel megindultak. Megindúl a hajó, szekér. Megindúl a jég, a szél.
„Hogy harczra riaszsza királyát,
S Béla dicső fijait, búsan, de sietve megindúl.“
S Béla dicső fijait, búsan, de sietve megindúl.“
Vörösmarty, Cserhalom.
Midőn ez igében alapfogalom a távolabbra haladás, meg helyett el-vel is használható. Midőn pedig távolságra nem vonatkozik, hanem egyszerüen csak a mozgás vagy működés kezdett jelenti, el nem tétetik helyébe, pl. Megindúl a háboru, a pör, nem: elindúl. Megindúl a bor, am. forrni kezd. Átv. ért. mondjuk kedélyről, és a kedélyben támadó változásokról, mozgalmakról, valamint magáról az emberről, kiben az ily mozgalom kezdődik. Megindulni a szenvedők nyomorán. Megindult benne a harag, boszú.
„Minden állat megindúl,
Csak a bűnös nem búsúl.“
Csak a bűnös nem búsúl.“
Faludi. Böjti ének.
V. ö. INDUL.
