MOSOLYOG
MOSOLYOG, (mos-oly-og) önh. m. mosolyogtam, ~tál v. mosolyg-ottam, mosolyg-ottál, mosolyg-ott, htn. ~ni v. mosolyg-ani. Ajakait folytonos mosolyra egyengeti. Kresznerics értelmezése szerént úgy tesz, mintha ajakait mosná, öblögetné. V. ö. MOSOLY. Nyájasan, szelíden, szánakozólag, fájdalmasan, gúnyosan mosolyogni. Rámosolyogni valakire. Még a szeme is mosolyog. Átv. értelemben mondják bizonyos szép külsejü tárgyakról, melyek mintegy kinálkoznak. Ezen szép almák csak úgy mosolyognak az emberre. Költői nyelven: mosolyog a szép tavasz, a kies mező, a szelíd hold stb.
„Megszűnt minden fuvalom,
S mosolygott a fájdalom.“
S mosolygott a fájdalom.“
Kisfaludy S.
„Keszthelyi partnak evez ladikom, mosolyognak előmbe
A szeretett tájék öblei s árboczai.“
A szeretett tájék öblei s árboczai.“
Berzsenyi.
