MÚLIK
MÚLIK, MULIK, (múl-ik) k. m. múl-tam, ~tál, ~t. A múl cselekvő igének szenvedő értelmü mása. V. ö. MÚL. E kettő között az a különbség, hogy a múl cselekvési állapotot jelent, s am. megy, halad; ellenben a múlik mint minden ik-es ige szenvedő jelentésü, s am. bizonyos idő után, azonban valamely külső vagy belső szükségességből, létezni megszünik, vagy fogyatkozik. Múlik a nyár, ősz. Mindennap egy nap múlik. Nem igaz barátság az, mely könnyen elmúlik. Idővel minden elmúlik. Rajtam ne muljék, am. én ne legyek oka, hogy semmi sem lett belőle. A dolog abban múlt. Idő multával a mi életünk is elfogy. Kevésbe v. nem sokba mult, hogy meg nem haltam. Kimúlik ez árnyékvilágból. A mi nyúlik, nem múlik. (Km.). Napot múlva dicsérj (Km.), azaz mikor már elmúlt.
