MÜVELKĚDET
MÜVELKĚDET, (mü-v-el-kěd-et) fn. tt. müvelkědet-ět, harm. szr. ~e. Tett, cselekedet, különösen erkölcsi tekintetben véve. „János kedig mikoron hallotta volna Krisztusnak müvelkedetit.“ (Münch. cod. Máté XI.). „Mert valának ő művelkedetök gonoszok.“ (U. o. János. III.). Margit életében stb. müelkedet.
