NÁD
NÁD, fn. tt. nád-at, harm. szr. ~ja, kicsiny nádacska. Diószegi szerént a polyvás füvek seregéből való növénynem. 1) Fedő v. közönséges vízi nád, melynek bugája tág, puha, szára hoszszu. (Arundo phragmitis). Egyenes, mint a nád. A nád sem indúl szél nélkül. (Km.). Nádat vágni, aratni. Náddal födni a házat. Illa, berek, nádak, erek (km.), azaz mindenféle rejtekhely; hibásan: nád a kert (Erdélyi János Magyar közmondások könyve). Nád ütötte agyon az urát, v. férjét (km.), azaz férj nélkül lett anya. Gyarló az ember, mint az érett nádszál. (Km.). Könnyü a nádból sípolni. (Km.). Nádhoz támaszkodni. (Km.).
„Ég a kunyhó, ropog a nád.“
Népd.
„Egyenes vagy mint a nád,
Nekem nevelt az anyád.“
Nekem nevelt az anyád.“
Népd.
2) Lenge v. homoki nád, rövidebb száru, bugájának ágai öszveállók, levelei begöngyölödtek, tűhegyük. (Arundo arenaria). 3) Pántlika nád, melynek bugája fűzérszabásu, levelei, különösen a kertinek, tarka csíkosak, pántlikásak (arundo colorata); köznéven pántlikafű. 4) Siskanád (arundo epigejos). 5) Fiókos nád (arundo calamagrostis). A magyar nevezet után ide számlálhatók még: 6) A czukornád, keleti és nyugoti Indiában otthonos növény, melynek nedvéből készítik az ismeretes nádmézet, vagy nádczukrot. (Saccharum). 7) Bambusznád, melynek czukra igen nagy becsü, szárából pedig botok készíttetnek. (Arundo bambos, v. bambusa arundinacea). A honi nádak bugájit néhutt nádczimer-nek, másutt, nevezetesen alsó Csalóközben, ballá-nak mondják. Gönczy Pálnál ifjabb füvészek után a calamagrostis a nemi növény, melyet ő nádtippan-nak nevez, s ez alá tartoznak a fiókos nádtippan (cal. lanceodata), parti n. (c. litorea), siska n. (c. epigejos) és erdei n. (c. sylvatica). Ugyanitt a pántlikanád neve: pántlika polyvacsukk (phaleris arundinacea), s a polyvacsukk neme alá tartozik.
Mi a nád eredeti értelmét illeti, valószinü, hogy a magyar e növény elnevezésében azon tulajdonságát vette tekintetbe, melynél fogva az a rokonnemü bugás füvek között legnagyobb, legmagasabb, miszerint a nád rokon volna a nagy szóval, mi annál hihetőbb, hogy a gy hang a szók végén többször nem egyéb, mint lágyított d, pl. szelígy, szelid; ürügy, tájdivatosan ürüd; Somogy, Somod, Szilágy Szilád stb. Egy 1559-iki levélben kétszer is eléjön: „Nádorispán uram ő nadsága.“ (Szalay Á. 400 m. levél); és Nádszeg helynév is máskép Nagyszeg (Pozsony vármegyében). Ezen alapfogalom látszik rejleni az arundo és arbor szókban. Ellenben a német Rohr Adelung szerint a rühren (mozog, leng, inog), a szláv terszt, trszt, traszit (remeg) szókkal vannak fogalmi rokonságban, s a nádnak lengeteg ingatag természetét fejezik ki. Persául Beregszászi szerént naj.
