NADÁLY
NADÁLY, (nad- v. ned-ály) fn. tt. nadály-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Hosszukás, gömbölyü testü vizi pondró, mely az emberek s más állatok testéhez ragad, hogy véröket szívja. Máskép: piócza. Minthogy e pondrónak kitűnő sajátsága a vérszopás, innen vette neveit is, miszerint piócza am. iócza, ivócza, mint ityó pityó, ityókos pityókos, ityi pityi; hasonlóan nadály am. nedély, a ned gyöktől. V. ö. NAD. Átv. ért. nadálynak mondunk oly embert, ki másnak vagyonán élődik: vagy aki más vagyonát uzsorával vagy egyéb módon. mint a nadály a vért, kiszívja, mást vagyonából kipusztít.
