NAPOTSZAKA
NAPOTSZAKA, (napot-szaka) ösz. ih. Egész napon által. Napotszaka vártam őt, de nem jött; képzésre rokonai: teletszaka, hetetszaka, nyaratszaka. Ha ezen határzókat összehasonlítjuk a következőkkel: idétt, elemezve, idén-t, honnatt v. honnat, elemezve, honnan-t, onnatt v. onnat, elemezve: onnan-t; innen v. innet, el. innen-t; alatt el. alan-t; hoszszatt el. hoszszan-t; hanyatt el. hany-ant stb. azon okszerü véleményre jövönk, hogy azok is napont, éjent, telent, hetent, nyarant voltak eredetileg, aminthogy naponta, éjente önmagukban is divatosak, s ezekből lett: napott, éjett, hetett, telett, nyaratt, s egyszerü t-vel: napot, hetet, telet, nyarat, épen úgy mint honnat, onnat, innet, hoszszat (pl. fekszik), az éjet helyett pedig röviden lett éjt. E szerént az eredeti alakok ezek volnának: napontszaka, éjentszaka, hetenszaka, telentszaka, nyarantszaka. Az sem alaptalan vélemény, hogy az at et ragok- vagy képzőkben az idő szó lappang; ide mutat, elsőben, hogy az imént érintett szók után szaka, mint látszik, birtokragos szó következik; továbbá, hogy ezen szók mind időszakra vonatkoznak; e szerént napotszaka volna = napidőszaka, éjtszaka = éjidőszaka, teletszaka = télidőszaka, stb. Hasonló: éjt napot hosszában (Vörösmartynál), melyben a ,hosszában’ szinte birtokragos szó, és teljesen csak éjidő, napidő hosszában bonczolással lehet elemezni és igazolni. Eléjön a Nádorcodexben napot estig am. napon át estig.
