NÁSZ
NÁSZ, fn. tt. nász-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Ha e szónak minden származékait és öszvetételeit egybehasonlítjuk, világosan kitünik, hogy alapfogalom benne a nősülés, vagyis az illető szók mind oly tárgyakra vonatkoznak, melyek a nősüléssel legszorosb kapcsolatban állanak. Ezen feltevésből kiindulva úgy vélekedünk, hogy a nász vékonyhangon nem más, mint nősz; vagyis személyre vitetve oly személy, ki bizonyos tekintetben nővel foglalkodik, nevezetesen, ki nővel egybekél. E szerént a nász épen oly képzésü, mint az ijász, vadász, halász, az ij, vad, hal gyököktől. Gyámolítja e véleményt a finn nyelvi hasonlóság, melyben nainen am. férjhez mehető nő és nain = nőszöm, házasodom, valamint nuoti am. házasságkötés. Eredetileg tehát a nász részint nősző személyt jelent, vagyis olyat, ki nőszik v. nősül, és igy ha a Vörösmarty használta ,vérnász’ alatt személyt értünk, ez olyan férfit jelent, ki saját vérét, tulajdon leányát készül venni nőűl. Ha pedig a nász szót tárgyra, dologra értjük, aminthogy mostani jelentése inkább ide vág (és származása olyan, mint gyász = jajász, kalász stb.), akkor jelent a nősüléssel viszonyban álló dolgot, azaz menyekzőt. Különösen ,nász’ szóval összekötve nevezünk több személyt, kik a nősülni készülő férfinak baráti, segédi, közbejárói kezet nyujtanak, kik ezen eljárásában részt vesznek, milyenek a násznagy, nászapa, nászanya, nászleány, nászlegény, násznép. Átv. ért. nász jelzőt vesznek fel mindazon dolgok, melyek a nősülési szertartással öszveköttetésben vannak, úgymint: násznap, nászünnep, nászmise, nászkocsi, nászruha, nászkoszorú stb. Dankovszky szerént megvan a román nyelvben is: násze. A székely káromszéki nyelvjárásban pedig eléjön a ,nősz’-höz közelebb álló nyüszü, nyüszüleány, nyüszüpogácsa.
A népies nászlakomával együtt jár némely vidékeken azon legények mulatsága, kiket herészek-nek mondanak. V. ö. HERÉSZ.
