NETALÁN
NETALÁN, (ne-talán) ösz. ksz. Legszokottabb értelme am. nehogy v. hogyne. Azon mondatot vezérli, mely kétkedéssel vegyes félelmet, tartózkodást jelent bizonyos történhető dologról. Jól elrejtsd, netalán (nehogy) meglássák. A régieknél s tájdivatosan ma is: netalántán, melyben az utóbbi ,tán’ az előbbi ,talán’ ismétlése. „Es áldozzál a menyei isteneknek,.... netalántán haragodjanak reád es veszessenek el tégedet.“ (Sz. Krisztina élete. Toldy F. kiadása). A közéletben sokszor csak am. az egyszerü ,talán’ „Az mely szolgám fogta volt, annak adnám, nitalám vehetne valamit rajtok.“ (Levél 1554-ből. Szalay Á. 400 m. l.). Különösebben midőn a feltételes ha tétetik elébe, am. az egyszerűbb ,ha talán;’ s ekkor az utána következő ige akár a mutató, akár az óhajtó mód jelenében állhat, pl. ha netalán kérdésre vonnak vagy vonnának, azt mondd, hogy................
