NYELVJÁRÁS
NYELVJÁRÁS, NYELVJÁRAT, (nyelv-járás v. ~járat) ösz. fn. A nyelvre, mint beszélő képességre vonatkozólag, sajátságos, különös mód a szók hangoztatásában, illetőleg némely szók és szószerkezetek használata, melyek csak némely tájakon, vidékeken divatoznak, nem pedig az egész népcsaládnál, mely különben ugyanazon nyelven beszél. (Dialectus). Így különböztek a helleneknél az attikai, joniai, aeoliai, doriai nyelvjárások. Mi magyarok különbséget teszünk a dunamelléki, tiszamelléki, székely, palócz stb. nyelvjárások között, melyek ismét több árnyéklatnak, pl. túl a Dunán a somogy-baranyai, a göcseji, az őrségi; továbbá a tiszai vidéken a gömöri barkó, a hevesi matyók nyelvjárások stb.
