NYELVSAJÁTSÁG
NYELVSAJÁTSÁG, (nyelv-sajátság) ösz. fn. Széles ért. azon különös jegyek, melyek valamely nyelvet másoktól többé vagy kevésbbé megkülönböztetnek, pl. vannak sajátságai az olasz nyelvnek, melyek azt a rokon francziától, spanyoltól megkülönböztetik; hasonlóan nyelvsajátságok által különböznek egymástól a rokon cseh, lengyel, orosz, horvát nyelvek stb. Különösen oly szószerkezetek, és mondatok, melyek az illető nyelven beszélő népnek sajátnemü észjárására mutatnak, s melyeket idegen nyelven szóról szóra kifejezni nem lehet, pl. e latin mondatokat: jacturam facere, votum solvere, vela dare ventis, vagy e magyarokat: apjára ütött; nagyra lát; számot, betüt, téglát vet stb. A nyelvsajátságok a nyelvnek belső jellegei, a ki ezek ellen vét, a jelleget korcsosítja el.
