NYUGHELY
NYUGHELY, (nyug-hely) ösz. fn. Oly hely, melyen nyugodni lehet, különösen: fekvésre, heverésre való hely; vagy oly lak, melyben valaki mások háborgatásától ment; továbbá az élet fáradalmaitól halál által megszabadultak helye: a sír; általában minden hely, mely nyugalmat ad, vagy látszik adni.
„Felrémülék irígylett nyughelyemből.“
Vörösmarty.
