OKRÁND
OKRÁND, v. OKRÁNDIK, önh. s az utóbbi alakban k. m. okránd-ott, htn. ~ni, v. ~ani. Székely tájszólás szerént am. félelem, vagy utálat miatt visszahökken, hátrább vonja magát. Megokrándott. Másképen: ikránd, v. ikrándik. Úgy látszik öszve van téve a hátrálást jelentő hök és ránt szókból, mintha ezt akarná kifejezni: valamitől meg- vagy visszahökkenve elrándul. Vagy talán a hirtelenül megijedt embernek tompa hangu elkiáltását utánozza?
