OKTAT
OKTAT, (ok-tat) áth. m. oktat-tam, ~tál, ~ott, par. oktass. Szoros ért. valakit rendszeres isméretekre tanít, midőn előtte az okok és okozatok közti viszonyokat fejtegeti, s őt helyes gondolkozásra szoktatja. Szélesb. ért. tanítás és példa által eszközli, hogy valaki okjék, különösen az élet különös viszonyaiban cselekvési ügyességet szerezzen. Csak személyt lehet oktatni; s nem mondjuk, hogy valamely tudományt, mesterséget oktat, hanem tudományra, mesterségre oktat valakit, (vagy tudományt, mesterséget tanít). Továbbá: roszra oktatni nem lehet, hanem tanítani. Oktatni a gyermeket, hogy mit szabad, mit tilos, mit hasznos, mit káros tennie. Valakit emberekkel való bánásmódra oktatni. Az anya oktatja leányát, mikép viselje magát férje iránt.
