OLASZ, (1)
OLASZ, (1), fn. tt. olasz-t, tb. ~ok. Itáliának földére való, vagy anyai nyelvére nézve annak lakóihoz rokon. Milánói, velenczei, génuai, római, nápolyi, piemonti, florenczi, trieszti, fiumei olaszok. Mint melléknév jelent olasz földre valót, oda tartozót, ott termőt; különösen viselik e nevet több növényországi termények, melyek az olasz jelzővel öszvetett szókat alkotnak, mint: olaszdió, olaszbab, olaszkapor, olaszkáka, olaszkáposzta, olaszkömény, stb. Hangra és eredetre rokon hozzá a német wälsch, wälisch, s az illyriai bálisch. V. ö. OLÁH.
