ORRADZÓ
ORRADZÓ, (orr-ad-z-ó) fn. tt. orradzó-t. 1) A kantárnak vagy féknek azon szalaga, mely az orron fekszik, máskép: orrfék. 2) A bocskor orrába húzott szij. 3) A szán orrát képző fa. 4) Hajósok nyelvén folyami fahajókon az ezek elején és hátulján a bakok (kötélbakok, oszlopok) között levő emelkedettebb hely; tengeri hajókon a hajó elején a födélzet tetején levő épület, melyre hadi hajókon nehéz lövegeket is alkalmaznak. (Kenessey Albert). Másképen orrodzó, orrozó.
