ORSZÁGOS
ORSZÁGOS, (or-szág-os) mn. tt. országos-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Egész országra, vagy annak nagyobb részére kiterjedő. Országos hatalom, törvény, rendelet, parancs. Országos háboru, éhség, dögvész. Országos eső, országos kárcsapás. Országos gond. Országos vásár, melyben az egész ország kereskedői, kézmívesei szabadon üzérkedhetnek, árulhatnak. Országos kocsis, ki országszerte fuvaroz. 2) Az egész ország előtt ismeretes, különösen becstelen, erkölcstelen oldalról tekintve. Országos csaló, gazember, zsivány, tolvaj, czimbora, czinkos. Országos szégyen, gyalázat.
