OSTYA
OSTYA, fn. tt. ostyá-t. Kovásztalan búzalisztből tüzes vaslemezek között sütött hártyavékonyságu lepényke, milyet a latin szertartásu római katholikusok a szentmiseáldozatnál, és Úr vacsorájaul használnak. Az igy fölszentelt ostya a római catholicus egyház tanitása szerént am. Krisztusnak valóságos teste, honnan az egyházi ének: Imádunk szent ostya, drágalátos manna, seregeknek ura, királyok királya. Szélesb ért. akármi czélra fordított hasonnemü sütemény. A keserü labdacsokat ostyába takarva bevenni. A levelet ostyával bepecsételni. Olyan vékony, mint az ostya. A latin eredetü hostia után magyarított szó.
