OSZTHATATLAN
OSZTHATATLAN, OSZTHATLAN, (osz-t-hat-[at]lan) mn. tt. oszthatatlan-t, tb. ~ok. Amit erkölcsileg, vagy törvényesen, vagy észtanilag részekre osztani nem lehet. Oszthatatlan női hűség. Feloszthatatlan hitbizomány. Az egyszerü elemek oszthatatlanok. Határozóként: el nem osztható módon vagy állapotban, oszthatatlanul.
