ÓHITŰ
ÓHITŰ, v. ~HITÜ, (ó-hitű) ösz. mn. és fn. A nemegyesült keleti egyház hivei közől való. Hajdan szélesb ért. a keleti egyház tagja. E nevezet több történetirók szerént onnan származott, hogy őseink közől még a fejedelmek korszakában a X-dik században többen a görög egyház kebelébe tértek, kiknek hitvallása a később római latin szertartásu magyarokéhoz képest ó hit-nek neveztetett. Óhitüek kalendárioma.
