ÓTVAR
ÓTVAR, (ót-var) ösz. fn. Széles ért. a gyógyuló sebet, fakadást behuzó hártyaféle anyag. Különösen a gyermekek fején kifakadni szokott mérges, turós var, mely, ha nem mérgedzik, száraz ótvar a neve; Mátyusföldén: hompora. Minthogy az ótvar olyan var, melynek nedvei vagy egészen, vagy legalább egy részt kiszáradtak, legvalószinübb, hogy elemezve olt-var, azaz alutt var. V. ö. OLT, (1).
