ÖBLÖZ
ÖBLÖZ, (öb-öl-öz) áth. m. öblöz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Valamit úgy képez, úgy alakít, hogy öble legyen. Öblözni a buzavermet, cserepeket öblözni. V. ö. ÖBÖL. 2) Baranyában mondják általán a meleg testekről, midőn a hőséget nagy mértékben terjesztik, pl. öblöz a nap, am. erősen süt, öblöz a kemencze, midőn éget. Ennek törzsöke azon öböl, v. öböly, mely más vidékeken, nevezetesen a Hegyalja körül nagy hőségből származó ragya-félét jelent, máskép: tájdivatosan őbő, hőbő, a meleget jelentő hő gyöktől.
