ÖBÖL, (2)
ÖBÖL, (2), ÖBÖLY, fn. tt. öböl-t, v. öböly-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. A Hegyalja vidékén a ragyának azon neme, mely a növényeket leginkább meglepi, midőn forró nyári napon eső száll rájok, és legott ismét a napsugarak égetik. De sokszor előáll eső nélkül is, mi másutt is feltünik a dinnyéknél, midőn égető nyári napon, kivált igen porhanyított földben, egyszerre lelankadnak és elvesznek. Máskép: tájdivatosan öbő, v. höbő. Jelentésénél fogva legvalószinübb, hogy gyöke a nagy melegséget jelentő hő, melyből kifejlődött hövő, s a v hangnak rokon b-re általakulásával höbő, höböl, s elöleh nélkül öböl. Hogy e szóban alapfogalom a nagy melegség, kitünik a Baranyában divatos öblöz igéből. V. ö. ÖBLÖZ. A tüzesség értelme rejlik a rokon jelentésü ragya (uredo, titio) szóban is, miről l. RAGYA.
