~ÖK, (3)
~ÖK, (3), a többes 3-ik személynek, illetőleg birtokosnak egy birtokot jelentő birtokraga magas hangu neveknél, pl. kérésök, helyök, levelök, beszédök, értelmök, kincsök, kebelök, vizök stb. Ezen rag csak újabb korban fogadtatott el általánosan ezen ök alakban, a régieknél, valamint a köznépnél ma is inkább csak ěk: kérésěk, helyěk, vizěk stb. Ha valamely szónál már a többesszám is ök-öt veszen föl, akkor a birtokrag ük lesz, pl. kör körök körük, bőr bőrök bőrük, ökör ökrök ökrük. Így több azonos önhangzó kikerülése végett is, pl. öröm örömek örömük (soha sem: örömök). Ha a birtokos név ezen birtokraggal járó nevet közvetlen megelőzi, némely régi példák ellenére a k elmarad s az ö e-vé változik, pl. barátim kérése, szüléitek levele, a szók értelme, minthogy a birtokost jelentő k-t, már a birtokos névben (barátim, szüléitek, szók) levő többest jelentő rag, mint a birtokos többségét már eléggé kifejezi; tehát nem: barátim kérésök stb.
