ÖKÖLNYI
ÖKÖLNYI, (ök-öl-nyi) mn. tt. ökölnyi-t, tb. ~ek. Akkora, mint az ököl. Midőn a hasonlat oly tárgyra vonatkozik, mely az ökölnél természeténél fogva kisebb szokott lenni, akkor nagyító értelemmel bir, pl. ökölnyi szemek, ökölnyi ezüst gombok, ökölnyi dobzó szilva; ellenkező esetben kicsinyítő jelentése van, pl. ökölnyi gyerek. Székelyes tájszólással, és régiesen: ökölnye.
