ÖNNÖN, (1)
ÖNNÖN, (1), személynévmás, mely az egyszerü harmadik személyre vonatkozó, illetőleg visszaható ön-nek nagyobb hatásu kettőztetése; mint az első személyé: ennen, a másodiké: tennen, mind a háromban a közép n hangzatosságból csúszott be, s tisztán: enen, tenen, önön. „Egy pillanatban önön ělőttö (coram se) megmarattatának.“ (Bécsi cod. Dániel. XIV.). „Egy szántó embernek sok fiai valának, mind iffiak; melyek önnen közettek (önnön maguk, vagy őmaguk között, egymás között) visszavonók valának.“ Pesti Gábor LI. meséje. (Toldy Ferencz kiadása). „(Önnen benne“ Katalin verses legendájában am. önmagában. Hozzájárulhat a ,maga’ szó is (mint az en, ten, min stb. szókhoz is: enmagam, tenmagad, minmagunk stb.). „Megtanittatván az elfolyt időnek viszontagságai és a már hamvaiban nyugvó II-dik József császár csaknem tíz esztendőbeli önnönmaga tetszése szerént volt hatalmas országlásának példája által, mely félelmes légyen eleinknek bölcs ősi rendeléseitől elállani. Gr. Battyáni József esztergomi érsek 1790-ben. „Ilyen választoth (azaz: választ) irth minekünk, hogy sem ír, sem izen, hanem önnönmaga választoth ir királynak.“ Levél 1553-ból. (Szalay Ág. 400 m. l.). V. ö. Ő, névmás. A több birtokot jelentő személyraggal: önnönei, v. önnöni am. övéi, magáéi. „Az föld is, akiket ő maga teremt és szül, azoknak anyja; az, kiket kegyig te palántálsz, mostohája, azért az önnenit inkább neveli.“ Pesti Gábor meséiben „Aesopusnak élete.“
