ÖNTÉS (1)
ÖNTÉS (1), (öm-t-és) fn. tt. öntés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, mely által valamely hig testet folyatnak. Öszvetéve: beöntés, felöntés, kiöntés, megöntés, visszaöntés. 2) Mesterséges cselekvés, mely bizonyos hig testből mintában képez valamit. Ágyúöntés, harangöntés, gyertyaöntés. Ért hozzá, mint hajdú a harangöntéshez. (Km.). 3) Rendes medréből kiömlött árvíz. Az öntésekben tapogatókkal halászni. Az öntések elborították az utakat.
