ÖREG
ÖREG, (ör-eg) mn. és fn. tt. öreg-ět, harm. szr. ~e, v. ~je. 1) Tulajd. ért. mint Molnár A. értelmezi, és köz divatu népszokás szerént ma is am. a maga nemében a többinél nagyobb, (grandis, magnus). Ellentéte: kis, apró. Ily jelentése van ezekben: öreg szemű szilva, öreg alma, öreg gesztenye, öreg dió, mogyoró; öreg fejsze, öreg kés, öreg kövecs; öregre tört só, öregre vágott dohány; öreg újj (hüvelyk), öreg háló, öreg kötél; öreg betű, irás; öreg csizma, öreg szür (hosszu szür); öreg cseber, dézsa, üst; öreg vasmacska, v. horgony; öreg templom, öreg oltár, öreg mise stb. „Kik öregbek (qui majores sunt. Tatrosi codex. Máté XX.)“ Továbbá: „De valamely tü közöttetek akarand öregb lenni (major fieri. Ugyanott).“ „Ment inkább tü öregbek vagytok azoktól (quanto magis vos plures estis illis. Ugyanott. Lukács XII.).“ „Api kisebb falukra egy-egy vágó ökröt, az öregb falukra pedig – kettőt, háromat.“ Gr. Eszterházy M. nádor levele 1645-ből. (Tört. Tár VIII. k.). 2) Mondják emberről, ki társadalmi, tiszti, állapoti tekintetben nagyobb fokon áll. Öreg biró, ellentéte: kis biró; öreg esküdt; öreg pap (plebánus), ki a káplánnál fölebb áll; öreg béres, öreg dajka, öreg bojtár. Átv. ért. öreg Isten, Atyaisten, fő Isten.
„Az öreg Istennek adassék tisztelet.“
Arany. (Buda halála).
3) Másokhoz képest nagyobb koru, vénebb, idősebb, t. i. a természet rendes menete szerént az illető lénynek teljes nagysága, bizonyos korossággal jár. Öreg fa, mely kellő nagyságát elérte, öreg ember, öreg úr, öreg osszony, öreg apa, máskép: nagy apa; öreg anya, öreg néne; öreg embernek bor bogara, kása pecsenyéje, (Km.). Nincs oly öreg, ki tovább ne kivánna élni. (Km.). Öreg ember előtt kelj föl. (Km.).
„De az öreg ember csak tövis az ágon,
Látja, hogy ő nem kell ezen a világon.“
Látja, hogy ő nem kell ezen a világon.“
Arany. (Buda halála).
V. ö. AGG, VÉN.
Ez értelmezésekből kitünik, hogy az öreg szóban eredeti alapfogalom a nagyság, és pedig tulajd. ért. a térbeli, átv. ért. az időbeli nagyság. Ennél fogva gyöke ör azon szók osztályába sorozható, melyekben a rokon vastaghangu or v. ór nagyot, magasat jelent, mint az orj, orom, mor, morj, óriás, hóri, gór, góré szókban. Mi alkatát illeti, arra nézve kétféle vélemény lehetséges, vagy az ör tiszta gyökből lett eg képzővel ör-eg, mint réteg, felleg, kéreg, féreg, és több mások; vagy pedig eredetileg göre volt, melynek vastag hangon megfelel: góré, s átvetve lett belőle öreg. Így változkodik a gör és rög, a ger és reg, honnan gerjed am. ég, és reggel, midőn a nap lángja fölemelkedik. Az öreg szóhoz legközelebbi rokon a csagataj ireg, mely ugyancsak ezen nyelvben reggelt is jelent (Vámbéry); de alaphangokban és hangáttétellel szintén rokonok ahhoz a latin grandis, német gross stb. Kétségen kivül rokon vele gyökben különösebben a 3-ik értelemben a német ur, mely régi felső németben, mint ar, ir, er is eléjön, a hollandban: or, oor, az irland nyelvben: oer stb. Figyelmet érdemelnek itt a görög αρι−, ερι, is, mint öszvetételekben nagyító értelemmel birók.
