ÖREGB
ÖREGB, (ör-eg-b, v. ör-eg-ebb) fn. tt. öregb-et, harm. szr. ~je. Maga az öreg melléknévnek második foka, s jelent személyt, ki bizonyos testület tagjai között, mint olyan idősebb (senior). Mi N. városa sebészeinek öregbjei. Az egyetemi karok öregbjei. Fölveszi nagyobb határozottság s könnyebb kiejtés végett is az ik ragot: öregbik, honnan népnyelven öregbik uram, am. férjemnek bátyja, ifjabbik, v. kisebbik uram am. férjem öcscse. Általán a föntebbi alakban (öregb) jóhangzás okáért rendszerént csak akkor szokott használtatni, ha előhangzós rag vagy képző járul hozzá, pl. öregb-ít, öregb-edik, öregb-űl, öregb-ik, öregb-et, öregb-ek; ellenben öregebb-nek, öregebb-től stb.
