ÖRÖKÖS, (2)
ÖRÖKÖS, (2), (mint föntebb) fn. tt. örökös-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. Kire bizonyos dolog, jószág örök gyanánt néz, vagy általszáll. A gyermekek a szüléknek természetes örökösei. Örökösök osztálya. Örököstársak közti czivódás. Hamis keresménynek kincse nem száll harmad örökösre. (Km.). Különösen személy, kire bizonyos jog, rang, méltóság, hatalom örök gyanánt vár, vagy már szállott. Koronaörökös. Örökösfőispán. Örökösherczeg. Örökösfejedelem.
