P
P, kisded alakban p, huszonnyolczadik betü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizenhetedik; kiejtve: pé. Mint ajakhang a lágyabb b-nek keményített szervtársa; de mint az alábbiakból is láthatni, rokon és néha fölcseréltetik a többi ajakhangokkal is. Ezen p-ről nevezetesebb észrevételeink, hogy ez 1) a következő természeti hangzók alapja: pacz, paczka; pacs, pacskol, pacsangol, pacsirta, pacsmag; páhol; pall (ver); paskol, paskolás, paskoló, passogat; pattog, pattan, pattant, pattantyú, pattogat, pattogzik, patvar, patvarkodik, (csete) paté; páva; pecz, peczeget, peczegtet, peczczent; pelyh v. pehely, pihe (a lehelő h-val, mint könnyen elfúhatók); pelyp, pelypeg, pelypes; pěng, pěnget, pěndit, pěndűl; perczen, perczeg; petike (a malomban, máskép: perpencze); pesz, peszeg, peszszen, peszszent; pezs, pezseg, pezsdűl, pezsdít; pif paf, pifeg pufog, puffan, puffant, puffancs (sütemény); pih, piheg, pihen, pihen, piheskedik, pihöl; pili; pincz, pinty, pintyeg, pintyőke; pip, pipeg, pipe, pipel, pipis, pipiske; pis, pisa, pisál; pizs, pizse, pizselle, pizsitnek, máskép süsétek, (hegyes taréju, vagy búbu pacsirta); pisz, pisze, piszeget, piszszen; pity, pitye, pityer, pityereg, pityergés; pitty, pittypalatty; pittyed, pittyeget, pittyeszt, az alálógás, pityegés mellékfogalmával; pocs, pocsalék, pocsék, pocséta, pocskol, pocsol, pocsolya, pocsos; pof, pofa, pofáz, pofoz, pofók, egyszersmind felfuvásra vonatkozik; porcz, porczog; pos, posvad, posvány; posz, poszog, poszszan; poty, potyog, pottyan, pottyant, potyol, potyolódik; póka; pólics, póling; pöf, pöfeteg, pöfög, pöfékel; pök, pökdös, pökedék, pökedelem; pölyh, pölyhös; pöng, pöngő, pönget, pöndít, pördűl; pör, pöröl, pörlekedik; pör, pörög, pördít, pördűl, pörget, pörgő; pös, pösöl; pösz, pösze, pöszög; pöty pötyög; prüsz, prüszszen, prüszög; puf, pufog, pufogat, puff, puffan, puffant, puffaszkodik, a felfuvódás és dudorodás mellékfogalmával; pujka v. pulyka, pukk, pukkan; pukkant, pukkantó, pukkaszt, pú, puska, putyóka, putyókáz; pücsök v. prücsök stb. 2) Előhangja némely puffadtat, dudorodottat, felfuvódottat jelentő szóknak: pocz, poczok, polc, pohos, podgyász, pofa, ponk, pók, pota, púp, potroh, potrohos, pad. V. ö. PAD. 3) Előtéti hang ezekben: palaj (alaj), papa (apa), pap (ap?), penyv, Panna (Anna), Pere, Perzsi (Erzsi), pikó, pikós, Pila, pillog, pillangó, pillant, pille, pindely (ingaly), piócza, pióka, Pista, pislog, piszkál, piti, pitizál, pityó, pityókos, pityós, piczi, piczurka, pizseg, pozsog, pozdorja. 4) Azon r gyökhangu szókban, melyek forgásra, kerekségre vonatkoznak, rokon f-hez, ez az r-vel hasonló értelmü szókat képez, mint: paracskó, szaglászva ide-oda forgó vadászeb, paripa, parittya, pereg, perdűl, perge, pereszlen, perecz. 5) Tűzre, égésre, sütésre, illetőleg vörös szinre vonatkozó némely r alaphangu szók előhangja, ú. m. parázs, parázsol, párol, párna, pergyó, pěrj, pěrjeszt, pěrked, pěrnye, pěrnyeszt, pěrzs, pěrzsěl, pir, pirít, piritos, pirúl, pirhanyag, pirkad, pirong, pirongat, pironkodik, pironság, piros, pirók, porzs, porzsol, porzsoló, porít, pörzs, pörzsöl, pörcz, pörnye, pörnyeszt, pörgöl, pörken, pörs, pörsen, mindezek több b, f és v ajak- mint előhangu szókkal állnak fogalmi rokonságban; l. B, F, V. Így 6) néha fölcseréltetik szervtársaival, mint m ajakhanggal, mint: part mart, pocs mocs, pocsolya mocsolya, paczi, maczi; paszat, maszat; továbbá f szintén ajakhanggal: pěrěg, fěrěg; patying, fatying; patyolat, fátyol; hasonlókép b-vel, mint: pótor, bódor, terepély, terebély, pezderkedik, bězderkedik, stb. l. B betű.
A p betűvel kezdődő idegen szók száma nem csekély, milyenek: palánk, pallér, pálma, palota, pamut, pánczél, pánt (?), pántlika, papir, parola, pásztor, pázsit, pelengér, pénz (?), pogány, stb. stb. mint a maguk helyén megjegyezvék.
P betüvel kezdődő részint önálló, részint elvont gyökök száma mintegy 100-ra, p-vel végződőké pedig, mint: ap, ep, ép, ip, áp, csáp, csip, csup stb. körülbelül 80-ra megy.
P. v. pl. rövidítése például, és p. o. rövidítése példának okáért szóknak.
